Tanár vagyok a fővárosban, és civil önkéntesként tapasztaltam egy borsodi faluban a következőket (a településen nincs iskola, a szomszéd faluba járnak a gyerekek iskolába):
- Egyre jobban terjed, hogy a szülők magántanuló státuszt kérnek az iskolából sokat hiányzó gyerekeiknek, és ezt meg is kapják. Az általam ismert „magántanulók” a legnehezebb helyzetben élő gyerekek. Ismerek olyan 14 év alatti veszélyeztetett kislányt, akivel a gyámügy is kiemelten kénytelen foglalkozni, mégis megkapta a lehetőséget. Ezek a „magántanuló” státuszban levő gyerekek egyszerűen otthon vannak, nem kapnak mentort, de még tankönyvet sem. Senki sem foglalkozik velük.
- A településről az iskolába járó gyerekek jellemzően az 5. osztály környékén betöltik a 16. évet. Hiába szeretnének tovább is iskolába járni, az iskola nem engedi. (Volt egy kislány, akihez személyesen kiment az igazgató, és elmagyarázta, hogy már nem kell iskolába járnia, pedig ott a szülők szerették volna.) Az iskola esti, felnőtt programjába nem veszik be őket. A településen egyre több a 16. évet betöltött, 4. és 5. osztályt végzett kamasz, akinek semmi lehetősége a felzárkóztatásra.
Lehet, hogy ezek a történetek extrém esetek, de megtörténhetnek ma Magyarországon. Bízom benne, hogy valahol a nagy központi adatbázisban is nyomuk van.
Szergejev Zsuzsanna
