Tóth Laura Kincső: Nincs visszaút

Toth-Laura-Kincso

Könnye, mint a harmat,
Csak foly-folydogál.
S a vér kezéről lefolyik már.
Milyen ez a világ?!
Kinek volt oka bántani őt?
A kis szeplőst?
Mint szellő,
Suhan végig a városon a bánat.
Kiskutya ázhat,
A gyerek fázhat.
És mindenki más némán áll,
S választ nem ad.
Mindenki lefagy
A lélek elhagy
Mert felkiált,
Hogy ‘Te voltál az?!’
Némán,
Csendben,
Össze omlik a világ.
Nincs vissza út.
Te tetted, te voltál!
Bántottad.
Bántottad azt,
Ott van benned a bűntudat.
De te már elbuktad.
Elengedted ott,
A gyönyörű felhőt…
(A szerző iskolás, a verset és a fotót a hozzájárulásával, változtatás nélkül közöljük.)
FacebookTwitterGoogle+Megosztás