A kormányzat mellett a lakosság nagy része is osztja azt a véleményt, hogy a régi (háború előtti és szocializmusbeli) szakmunkásképzésből jó szakmunkások jöttek ki, és az ezredforduló előtt bevezetett rendszer – amikor a négyéves szakiskolai képzés első két évében elsősorban közismereti képzés folyt, és a szakmát csak két évig tanulták – a felelős azért, hogy nincsenek ma már jó szakmunkások. Ezzel indokolta a gazdasági kamara és a koncepciójukat elfogadó kormányzat, hogy visszaállította a hároméves szakmunkásképzést, amely alig tartalmaz közismereti elemeket.
Sokszor hangsúlyozzuk, hogy a most bevezetett rendszert méltányossági szempontból nem tartjuk elfogadhatónak – a zsákutcás képzés a változásokhoz alkalmazkodni képtelen, a munkaadók pillanatnyi igényeit kielégítő „egyszer használatos szakmunkásokat” képez.
Szerettem volna azonban azt is kimutatni, hogy a közvélekedéssel ellentétben nem is igaz, hogy 2+2-es, most megszüntetésre ítélt szakiskola rosszabb szakmunkásokat – pontosabban: rosszabb elhelyezkedési lehetőséggel bíró szakmunkásokat – képzett, mint a régi hároméves, szakmára koncentráló képzés.
A KSH foglalkoztatási adatainak elemzéséből a következőket tudtam megállapítani:
Röviden:
- a régi típusú szakmunkás végzettség a középiskolai expanzió után egyértelműen rosszabb esélyeket adott, mint a mostani
- a régi típusú szakközépiskolai végzettség rosszabb esélyeket adott, mint a mostani, érettségi után szerzett szakmai végzettség.
- az érettségi + szakma egyértelmű előny
- a jelenlegi szakiskolai végzettség a szakképzettség nélküli érettséginél nem rosszabb fiatal korban
Vagyis:
- Az igaz, hogy azoknak, akik a rendszerváltás előtt végeztek szakmunkásképzőt, jobb az elhelyezkedési esélyük, mint a most végzetteknek. Azonban azoknak, akik a rendszerváltás, a középiskolai expanzió után jártak a régi típusú szakmunkásképzőbe, sokkal rosszabb az elhelyezkedési esélyük, mint azoknak, akik az új típusú (négyéves szakiskolát) végezték el.
- Ez azzal magyarázható, hogy a szakmunkásképzés „minőségromlásának” oka nem az, hogy a régi típusú képzés jobb volt, hanem hogy a négyéves szakiskola „gyengébb gyerekanyaggal” dolgozik, mint a középiskolai expanzió előtti.
- A szakképzés másik ágával, a szakközépiskolával kapcsolatban megállapítható, hogy az új típusú szakközépiskola – ahol nem az érettségivel, hanem csak azt követően szereznek szakképesítést a tanulók – jobb esélyeket ad a réginél. A közismeret nagyobb aránya tehát itt is inkább javította az elhelyezkedési esélyeket.
- A szakképzésben nem elsősorban a szakiskolát elvégzők elhelyezkedési esélyei jelentik a problémát, mivel ezek az esélyek fiatalkorban jobbak a szakmával nem rendelkező érettségizettek elhelyezkedési esélyeinél. A legnagyobb gondot a szakiskolákból lemorzsolódók nagy aránya, és az így befejezett középfokú végzettséget nem szerzők nagyon rossz elhelyezkedési esélye jelenti.
- Míg önmagában az érettségi valóban nem ad jobb esélyt az elhelyezkedésre, mint a szakmunkás végzettség, az érettségi + szakképesítés ezt az esélyt másfélszeresére növeli!
„Ínyenceknek” a konkrét adatok: Az elemzés a KSH munkaerő-felvétel 2010. 4 negyedévi adataiból történt – ekkor a teljes lakosságban a munkanélküliségi ráta 10,8 % volt.
- A teljes lakosságra nézve azoknak a munkanélküliségi rátája, akiknek a legmagasabb iskolai végzettsége szakmunkásképző vagy új típusú szakiskola, kb. átlagos (pontosabban az átlag 1, 1-szerese), és ugyanakkora, mint a szakmával nem, csak érettségivel rendelkezőknek. Azokhoz viszonyítva azonban, akiknek érettségijük és iskolai rendszerben vagy felnőttképzésben szerzett szakmájuk is van, a csak szakmunkás végzettségűek munkanélküliségi rátája kb. 1,5-szerese.
- A 24-29 éves – tehát már az új rendszer szerint tanuló, már nem pályakezdő, de még fiatal – szakmunkások helyzete valamivel jobb, mint a szakma nélküli gimnazistáké (annak 0,9-szerese), viszont sokkal rosszabb, mint az iskolai rendszerben szerzett szakmával és érettségivel is rendelkezőké: annak 1,5-szerese (tehát itt az arány megegyezik az idősebb korosztályban tapasztalttal)
- A 31-36 évesek között – tehát a még a régi szakképzési rendszerben tanuló legfiatalabb korosztályban, amikor már megindult a középiskolai expanzió – a gimnazisták előnye sokkal nagyobb: a szakmunkás munkanélküliség az átlagnak 1,3-szorosa, a gimnazistákénak több mint kétszerese (2,3) – itt a gimnazisták jobbak, mint a szakközépiskolások.(a gimnazisták rátája az átlag 0,56-sorosa, a szakközépiskolásoké 0,64-szerese)
- A 41-46 évesek között a szakmunkás munkanélküliség az átlag 1,2-szerese, az gimnáziumi érettségizettekének 1,6, a szakközépiskolaiaknak 1, 7-szerese (tehát itt még valamivel jobbak voltak a szakközépiskolások)
- A 30 év felettiek között (tehát akik még a régi szakképzési rendszerben, de részben a középiskolai expanzió után tanultak) annyi a különbség, hogy a szakmunkások munkanélkülisége a gimnazistákhoz képest is megvan a másfélszeres arány.
Juhász Ágnes
