Kell egy ország, ahol az “ember él, kenyeret eszik és remél”. Ahol tehát nem minden fekete. “Ahol a szabadság a rend”. Ahol nem kötőszó a “magyar” meg a “nemzeti”, hanem lehet még versekről beszélni és költőket idézni, mert így félszavakból is értjük egymást, Mert ez vagyunk mi. A kultúránk. A hagyományaink. És nem kevésbé a nyitottságunk. A képességünk más kultúrák befogadására, hiszen ettől gazdagszunk. Ahol azt tanítjuk az iskolában, hogy legelőször is meg kell tanulnunk önmagunk ellen érvelni, mert akkor tudunk majd igazán másra is odafigyelni. Ahol meg akarjuk valósítani az álmainkat, de nem más kárára. Ahol a szolidaritás nem csak egy szó, hanem az együtt létezés alapja. Kell egy ország, ahol a tanulás öröm. Ahol a tanárok is tudják, hogy a tanítás nem más, mint a tanulás legintenzívebb formája. Senkinek a kezébe nem ad hatalmat, senki nem rendelkezhet ettől mások sorsa fölött. Kell egy ország, ahol állam, egyház, intézmények az állampolgárt szolgálják és segítik. És azt az egyházat, mely ezt valóban megteszi, nem kérdőjelezik meg, nem lehetetlenítik el. Ahol nem telepszik ránk egy rendteremtő polip ezernyi iszamos karja, hogy kifacsarja belőlünk az utolsó csepp életnedvet. Ahol boldogan ébredünk reggelente, vidáman és bizakodva lépünk a ránk bízottak közé, ahol van időnk képezni magunkat, nem küzdünk napi nyomorúsággal. Ahol azt mondhatjuk a gyerekeinknek, nézz körül, azért virágzik itt minden, mert “önként” vagy önkéntes, nem egy rossz szabályozás kényszerít rá. Kell egy ország, ahol már az óvodában is természetes, hogy sárga, barna, fekete, fehér színű gyerek együtt játszhat, és élvezi a sokféleséget. Kell egy ország, ahol természetes, hogy a szülő dönt arról, szüksége van-e az óvodára, vagy képes ő maga erre (is) nevelni a gyermekét. Kell egy ország, ahol nem cserélődnek fel a szerepek. Ahol tudatos állampolgárok teszik a dolgukat, figyelmesek, de nem kell mások helyett terheket cipelniük. Az állampolgár figyel és szavaz, de nem kényszerül rá, hogy politikusok helyett oldjon meg társadalmi problémákat. Kell egy ország, ahol, ha már a törvényeket úgy írják, mint más a napi sms-eit, abból néhányat be is tartanak. Kell egy ország, ahol az alaptörvény 2. cikke értelmében az emberi méltóság valóban sérthetetlen. Kell egy ország, ahol otthon lehetünk.
Lázár Júlia
