Én is kitöltöttem a szakértői kérdőív első részét. Elképesztő. Persze tudom, hogy egy-egy ilyen teszt összeállítása külön tudomány. De azt is tudom, hogy a kérdések összeállításánál maximálisan figyelembe veszik a megkérdezettek kulturáltsági szintjét, végzettségét, stb. Több kérdés oly megalázóan debilnek tűnt, hogy nem is értettem, hogyan kerülhetett ide. Néhány kérdésnél pedig azt éreztem, mintha egy korábbi kérdésre adott válaszunkkal akarnának ellentmondásba keverni. És nagyon oda kellett figyelni, hogy ezt az ellentmondást elkerüljem.
Egyáltalán; nem is értem, mit akar mérni ez a teszt az elvégzendő feladattal kapcsolatban.
Szóval, kitöltöttem, de…. a másikat már nem fogom kitölteni. És nem csak azért, mert abban a szűk 3 napban éppen faktos diákjaimmal leszek iskolai matek-táborban egy erdő közepén, ahol internet sincs …. De már nem is akarom kitölteni. Lassan-lassan azt veszem észre, hogy már nemcsak ők aláznak meg minket…. Már mi is megalázzuk saját magunkat Így hát nyugdíj előtt szűk 1 évvel, 39 évi középiskolai tanári munka után igen keserű szájízzel készülök búcsúzni a pályától. Tudományos kutatómunkám eredményeként nyertem el a doktori címet 1981-ben. 32 éve vagyok vezetőtanár egy egyetemi gyakorlóiskolában, s ez idő alatt vagy 200 tanárjelöltet indítottam el a pályán. Több mint 50 könyvet írtam (szakkönyvek, tankönyvek, feladatgyűjtemények), melyek közül nagyon sok ma is forgalomban van. Sok-sok szakcikket, melyeket nemzetközileg is jegyeztek (-nek), így megjelentek az USA-ban, Németországban, Romániában Svájcban, és természetesen idehaza is. 8 éven át heti rendszerességgel szerkesztettem, vezettem oktató és tudományos ismeretterjesztő műsort az MTV-ben (mellesleg ez a műsor – természetesen nem csak nekem köszönhetően – 2000-ben a televíziós oktatóműsorok világtalálkozóján Tokióban 136 ország 168 ilyen műsora közül a középiskolai kategóriában a fődíjat nyerte el). Emellett 6 osztályt vittem végig osztályfőnökként (ami egyébként legszebb 24 éve volt egész tanári pályámnak). 2000-ben a Magyar Tudományos Akadémián „Tudós tanár” díjjal tüntettek ki, 2004-ben Ericsson díjat vehettem át, 2010-ben „Érdemes tankönyvszerző” díjat kaptam.
Most teszteket töltök…. Most tanár I.-ben vagyok. …
Tanár I.-ben; ugyanúgy, mint az az egyébként roppant lelkes és tehetséges fiatal kollégám, aki 3 éve fejezte be egyetemi tanulmányait, és most van annak az útnak az elején, amelynek én már a végéhez közeledek.
Szívem szerint megkérdezném: „Kedves Rózsa! Nem szégyelli magát?” De nem kérdezem meg…. Egyrészt mert hölggyel szemben az ember nem lehet ilyen tapintatlan, másrészt pedig, mert bármilyen polémia is kezdődne e kérdés kapcsán, az úgy is csak süketek párbeszédévé silányulna.
A minap érdekes álmom volt: éjjel csöngettek. Ajtót nyitok, és ott áll Balogh Zoltán néhány fegyveres testőrrel. Megnyugtat, ne ijedjek meg, csak azért jött, hogy elmondja: a minisztérium megszünteti a mostani előmeneteli eljárást. Minden pedagógus eddigi teljesítménye alapján kerül a megfelelő tanári kategóriába, és a pályakezdőknél kezdik fokozatosan alkalmazni a portfóliós szamárlétrát…… aztán ittunk egy sört….
Szép álmokat mindenkinek!
Megmondom őszintén : nem sajnálom a pedagógusokat. Sokat tettek azért, hogy idáig jutottak. Több szakszervezet, azok megalkuvó vezetői , összefogás elutasítása ( nem csak a pedagógus társadalmon belül) . Önsajnálat . és sorolhatnám . Igaz ez egyébként az egész értelmiségre. Most már mindenki viselje a helyzetet ,mert tenni nem tud és szerintem nem is akar.
Ez nem csak a pedagógusokra, sőt, nem csak az értelmiségre igaz. Hanem az egész országra. Lehet lemondóan legyinteni, hogy most már késő, lehet a másikra (a többiekre) mutogatni. De talán inkébb mégis tenni kellene valamit.
Igen! Pl. menjünk el szavazni! – https://www.youtube.com/watch?v=bKmnGgf08d4
Ilyen helyesírással, mit vár?
Renton,
A helyesírás akkor még sem abszolút mérce, ha az ember higgadtan és megfontoltan ír. A készségszintű helyesírás korrelál ugyan az intelligenciával, de csak közepesen (mint ahogy a folyékony olvasás, a matematikai érzék, a memória, a kézügyesség, a zenei hallás, ütem-érzék stb mind korrelálnak valamelyest, de általános következtetés nem vonható le egyikből a másikra nézvést.)
Üdvözlettel,
mint fent
Kire?
Kedves Imre!
Köszönöm,kedves Imre!Már azt hittem teljesen egyedül vagyok a véleményemmel.Örülök,hogy nem.Egyébként gyakorló pedagógus vagyok 28 éve…és mégis vagy éppen azért(?)így gondolom!
Vincze Imre,
Ez olyan gonosz általánosítás, hogy nem is találok rá szavakat. Nem is keresek, keressen ön.
Üdvözlettel,
mint fent
Ha ön ennyire utálja a pedagógusokat, akkor hogy-hogy nem a fák lombjai között él az ősei között?
Tisztelt Gerőcs László Tanár Úr!
Mélyen megráztak sorai…
Kívánom, hogy az álma valóra váljon nagyon hamar, persze, ha lehet, fegyveresek nélkül!
És kívánom, hogy tisztességes nyugdíja mellett még sokáig tanítsa – írásaival is- a középiskolásokat és a tanárokat!
Kedves Vincze Imre, nem tudom, mire gondol. A pedagógus fiatalokat tanít, nem az a dolga, hogy küzdjön. Nyilván köztünk, pedagógusok között is vannak küzdő típusúak – én, azt hiszem, az vagyok -, de olyanok is, akiknek az életét bőven kitölti a tanítás és esetleg még – mint Gerőcs Lászlóét – a tudományos munka, tankönyvírás, és olyasmi, ami nem hősködés. A Gonosz hatalomra jutásáért nem a legkiválóbb tanárokat kell “nem sajnálni”.
A boszorkák is hölgyek?
A blogbejegyzés szerzője tanárom és osztályfőnököm volt. Kiváló ember, kiváló pedagógus. Mélyen felháborító és elfogadhatatlan, hogy megalázó processzusokba kényszerítenek ma komoly, elismert, hiteles embereket Magyarországon. Ez szégyenletes. Aki pedig úgy gondolná, hogy “nem sajnálja” a tanárokat, annak csak annyit: sajnálatra nincs szükség. Szolidaritásra annál inkább. Semelyik szakma, semelyik társadalmi réteg, egyetlen ember sem érdemli meg azt, ami ma Magyarországon történik. Ezt senki nem választotta, még azok sem, akik a jelenlegi kurzust szavazatukkal hatalomhoz segítették. Arra nem lehet, nem lehetett felkészülve egy társadalom, hogy a demokratikusan választott tisztségviselői éppen azt a demokratikus rendet bontják le, amelynek pozíciójukat köszönhetik.
Gergely. Nem értek egyet Önnel. Még hogy nem lehetett számítani? Hogy nem lehetett egy 1998-2002 után arra, hogy ha a FIDESZ 2/3-ot kap (nem kapott csak í mandátum így jött ki) akkor itt kő kövön nem marad. Ez alapvető naívitás. Én sem szívesen szavaztam az MSZP-re, hanem egy oka volt: Ne legyen nekik 2/3, mármint a FIDESZ-nek. Sokan nem gondolták végig. Ugyanakkor ez európai történelemben láttunk már példát Németország esetén hasonló esetet, amikor a párt demokratikusan nyert, azán lőttek a demokráciánk. Igen, ezt MI MAGYAROK hoztuk össze. Április 6. Egy esély – szerintem nagyon pici esély, de talán tanulunk a történelemből, a távoliból, na és a közeliből.
Amikor a minimálbér annyi, mint a kezdő diplomás bére, akkor világossá válhat mindenki
számára, h a “tudás már nem értékmérő”. Az arculatváltás még nem fejeződött be!
De ne pironkodjunk, nincs miért. Mi vagyunk most is nemzet “napszámosai” és ezt önként vállaltuk.
Pironkodjon az, aki a passusait villogtatva elfelejti, h emberek munkájának gyümölcse a van a kezében és a fejében. Ha van. Ha nincs, akkor tényleg napszámosok maradunk.
A szőlősgazda mosolyogva szemléli hordóit, eszébe se jut hány ember verítéke árán teltek meg azok. Elnézést kérek azoktól, akik áldják a megfáradt kezeket és hálával gondolnak a szőlőtőkére is.
“A minimálbér annyi, mint a kezdő diplomás bére”, ez nem egy meglehetős (durva) általánosítás, sőt csúsztatás? Milyenféle “kezdő diplomás”-ról van szó? Mitől tud többet, mint aki már nem kezdő diplomás, hanem szakember a szakterületén, mégis minimálbéren kénytelen tengődni? Tényleg annyira szuperjók a kezdő diplomások, sőt a nem kezdő diplomás tanárok? Bocsánat, de mindnyájan ismerünk tökéletesen alkalmatlan tanárokat, és köztudomású, milyen érettségi eredménytelenségekkel vesznek fel a tanárképzőkbe sokakat. Miközben sokan nem tehetnek arról, hogy leminimálbérezik őket. Sőt, a többség nem tehet róla. Van diplomája, szakmája, szakértelme, vannak kompetenciái, mégis kénytelen elfogadni a minimálbért, mert nincs más lehetősége. A pedagógusokról azt zengi a média (a “közszolgálati”, azaz ami az emberek többségéhez egyáltalán eljut), hogy jobban keresnek, mint valaha, és ez sokuknál igaz is, nem? Mégis hogyan bánnak a gyerekekkel nagyon-nagyon sokan a tanárok közül. Elképesztő, ahogy sok tanár basáskodik, megaláz gyermekeket, ez köztudomású, bármennyire is összezárnak (az “orvostársadalom”-hoz és egyéb kurrens szakmák gyakorlóihoz hasonlóan). Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy emiatt kollektív büntetést érdemelnek azok is, akik nem tesznek így, hanem szeretik a gyerekeket, hanem csak azt, hogy sohasem láttam az elmúlt harminc-negyven év során, hogy egy tanári kar bárhol az országban tett volna bármit is a köztudomásúan és nyilvánvalóan despota és alkalmatlan, gyerekbántalmazó kollégáival szemben, tehát nyilván a mostani országvezetés is joggal gondolhatja, hogy mindent lenyelnek, simán megtesznek mindent a több pénzükért, és ennyi. Ebből a “minimálbéres” levélből is az látszik kiolvashatónak, hogy a t. tanár szerzője lenézi a minimálbéreseket, nem differenciál, csak szajkóz valamit meggondolatlanul, értelmetlenül, és azt gondolja, hogy egy kezdő diplomás “tanár” többet ér egy minimálbéresnél úgy általában. Vajon miért gondolja így? Ha mégsem így gondolja, akkor hasznosabb volna másként fogalmazni. Legalább ezen a felületen nem sértegetni kellene a honfitársainkat, főleg az önhibájukon kívül leszakadókat (sajnos egyre többen vannak), hanem érdemes volna toleranciával és értelmes beszéddel próbálkozni. Másként minek az egész?
Ne is sajnáljuk a tanárokat! Becsüljük meg őket!
Már hosszabb ideje nem tanítok, mint amennyit összesen tanítottam. Mivel azonban még vannak kapcsolataim a pályán maradottakkal, tudom, miért nem tesznek semmit az őrület ellen – akkor sem, ha megalázzák őket: soha sem alkalmas az időpont. Ha hétköznap van tiltakozás, nem mehetnek, mert mi lesz az éppen érettségire készülőkkel, ha kimarad egy óra? Mi lesz Jóska mára tervezett kiselőadásával, amire már két hete készül? Ha vasárnap van, mi lesz a dolgozatok megígért kijavításával? A hétfői órára ígértem egy filmbejátszást, de még meg kell keresnem, és végig kell gondolnom a felmerülhető kérdésekre a legérthetőbb választ. Nem az a fontos, hogy engem megaláznak, a jövő a fontos! A jövő záloga pedig – a remélhetőleg művelt és gondolkodó – ifjúság.
Az (igazi) értelmiség szerepéről: az értelmiségi egész eddigi életében azzal foglalkozott, hogy valami – később akár tárgyiasítható – szellemi konstrukciót előállítson. Ezt érvek és ellenérvek kontrolljának is alávetette, és ha alulmaradt, belátta, és tovább dolgozott rajta. De mi van napjainkban? Hogy néz ki egy vita a hatalommal? Milyen érveket hoz fel a hatalom? Pontosan, mint Móricka, akinek mindenről ugyanaz jut eszébe: bukott baloldal, kétharmad, rezsicsökkentés (összesen n-féle válasz lehet, ahol n ε [1; 10]). Mit tehet ilyenkor, egy gondolkodó ember? Újrakérdez, de ha a kérdések száma elérte az n-et, akkor elengedhetetlenül ismétlés következik. Nem az értelmiségieket kell hibáztatni! Azokat, akik kényelemből, anyagi haszon reményében, a szabad gondolkodás képességének hiányában beálltak a sorba (Békemenetbe). Ez nem függ sem a szakmától sem az elvégzett tanulmányoktól. Nem áltatom magamat. Mind a korábbi mind a jelenlegi pályatársaim között vannak ilyenek, holott mind szakmájuk mind pedig tanulmányaik alapján értelmiségieknek kellene lenniük. A sorba beállását pedig legjobban a tanárok államtitkára példázza: a rendszerváltás utáni publikációival egyenesen szembe megy jelenlegi (és van alapunk feltételezni, a rendszerváltás előtti) önmagával.
Tanár Úr! Vegyél egy nagy levegőt és folytasd a szakértő-képzést. Mert olyan szakértőkre van szüksége azoknak a pár éve pályát kezdett tanároknak, mint Te. A Te pedagógiai-módszertani hitelességeddel valós tartalmat tudnál adni az értékelésnek. Már ha az értékelési rendszer bírja a valós tartalmat, és ezt nem tudjuk.
Tisztelt Gerőcs László!
Jómagam is kitöltöttem az Ön által minősített kérdőívet és minden hozzáfűzött véleményvel teljes mértékben egyetértek. Nem kívánok ismétlésekbe bocsátkozni, sem tovább ragozni azokat. Egy dologban viszont eltér a véleményünk: én ki fogom tölteni a második kérdőívet is , mert ettől eltérő esetben mások fognak bekerülni abba a körbe, ahol talán intelligens emberekként tehetünk valamit a magyar iskolákért. Ezért kérem Önt, hogy szintén tegye meg a második kérdőív kitöltését is és azért is mert megtiszteltetés volna számomra Önnel együtt dolgozni.
Üdvözlettel Szabó Gyula 57 éves pedagógus.
Tisztelt Gerőcs László!
Jómagam is kitöltöttem az Ön által minősített kérdőívet és minden hozzáfűzött véleményvel teljes mértékben egyetértek. Nem kívánok ismétlésekbe bocsátkozni, sem tovább ragozni azokat. Egy dologban viszont eltér a véleményünk: én ki fogom tölteni a második kérdőívet is , mert ettől eltérő esetben mások fognak bekerülni abba a körbe, ahol talán intelligens emberekként tehetünk valamit a magyar iskolákért. Ezért kérem Önt, hogy szintén tegye meg a második kérdőív kitöltését is és azért is mert megtiszteltetés volna számomra Önnel együtt dolgozni.
Üdvözlettel Szabó Gyula 57 éves pedagógus.
Kár volt emlegetni kedves Lőrentei Tamás a Békemenetet, mert én meg a “humánus tanárokat” említhetném, akik alapvető ismeretekkel sem rendelkező diákokat engednek át az érettségin, vagy engednek el az általános iskolából – hogy azután elvileg szakmával, valamilyen iskolai végzettséggel de ismétlem alapvető ismerettel nem rendelkezve, ezek a fiatalok belépnek a munka világába. Ott pedig “ennyiért (mármint ennyi pénzért, fizetésért) nem megyek el dolgozni jelszóval hálásan gondoljanak vissza arra a tanárra, aki milyen rendes volt az érettségin, vagy az osztályozásnál, bezzeg itt az életben mindenki ………… (be lehet helyettesíteni a megfelelő ízetlen kifejezést.) Szóval ha lehet ne itt fejtsük ki a politikai nézetünket. Arra ott a megfelelő fórum, és azt tessék bátran használni. Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy a pedagógusok jelenlegi “osztályozási rendszere” normális, de nem hiszem, hogy az előző jó pár év szintén nem érne meg az Ön részéről egy-két hasonló mondatot. A békés egymás mellett élés gondolatával búcsúzom Öntől.
Tisztelt Pátkai András Úr! Köszönöm szíves észrevételét, de bevallom, újra végigolvasva sem találtam kivetnivalót a szövegemben. Gerőcs tanár úr – akivel mind az egyetemen mind a munkahelyén találkozhattam volna is, csak akkor még sajnos nem tudtam, hogy érdemes lenne – politikailag alaposan meghatározott helyzetével állt a nyilvánosság elé, még ha nem említette is a politikai vonatkozásokat. Ezért nem érzem sem ízléstelennek sem tolakodónak a zárójeles megjegyzésemet, amellyel a sorba való beállást akartam illusztrálni.
Ami a „humánus tanárokat” illeti, abban jórészt egyet is értek Önnel. Tanárok vannak ilyenek is meg olyanok is. Aki igazi tanár, annak a munkája minőségén nem látszik meg, milyen kormány vagy éppen milyen társadalmi rendszer van.
A békés egymás mellett élés gondolatában pedig osztozom Önnel. Attól, hogy más véleményen vagyunk, a béke még meglehet közöttünk.
Tisztelt Hozzászólók!
23 éve vagyok a pályán, négy diplomám van és mindezek a (valóban sokszor megalázó) dolgok mellett, még mindig szeretek tanítani. Lehet sok érvet felhozni a jelenlegi helyzet mellett és ellen, nyilván attól (is) függ, ki milyen helyzetből ítéli meg a dolgokat, de azért kíváncsi lennék arra, mit szólnának a mérnökök, közgazdászok, vagy orvosok (vagy bármely értelmiséginek számító foglalkozást űző ember), ha olyasmire kényszerítenék őket, mint amit most velünk tesznek. Mivel nekem nincs szakvizsgám (nem tartottam fontosnak, hogy ebben az irányban folytassam tanulmányaimat), az első körben még csak részt sem vehetek ebben a megalázó procedúrában. Abban csak reménykedni tudok, hogy mire rám kerül a sor, eltörlik, vagy legalábbis megváltoztatják az egészet. Kívánom, hogy mások ne kerüljenek abba a helyzetbe soha, amiben most mi vagyunk!
Tisztelt Tanár Úr! Kedves Kolléga!
Tisztelt Tanár Úr! Kedves Kolléga! Nagyon együtt érzek Önnel és osztom véleményét! Megalázó! Én már 1 éve szerencsére nyugdíjas vagyok 40 év pedagógus pályán eltöltött év után. Nagyon sajnálom a régóta dolgozó kollégáimat akiknek ezzel kell sok időt eltölteniük ahelyett,hogy a tanítványaikkal foglalkoznának,pinennének és a családjuk körében töltenék el ezt az időt!! Üdvözlettel egy nyugdíjas kolléga.
Kedves “zenész”! Milyen szakvizsgád hiányzik? Én valaha a tanár szakon kezdtem, de átnyergeltem a nem tanárira. A tanárin kellett pedagógiai tárgyakból államvizsgázni, emlékeim szerint. Ez ma már nem kötelező? Magyarán, abban az időben pl.fizikus diplomával csak úgy lehetett tanár az ember fia, ha letette a pedagógusi szakvizsgát. A mai rendszert nem ismerem.
Kedves Kovro Nándor! Az nem a pedagógus szakvizsga volt, hanem a tanári záróvizsga (államvizsga). A pedagógus szakvizsgát a pályán eltöltött leaglább x idő (ha jól emlékszem 7 év) után lehetett egy továbbképzéssel teljesíteni. Ez jogosítja/jogosította fel a tanárt, hogy szakértő lehessen, hogy iskolaigazgató lehessen stb.
Remélem, és minden normálisan gondolkodó sorstársam számára kívánom, hogy ez a rémálom rövidesen múlt időbe kerüljön. Természetesen főként nem a minősítési, hanem az egész rendszerre gondolok. De ha mégsem: aki értelmiséginek tartja magát, kellett, hogy olvasson már eleget ahhoz, hogy biztos legyen abban, hogy lehet máshogyan, és máshol is. Néha bátornak kell lenni a boldogsághoz. Igenis van olyan hely a világon, ahol lehet normális keretek között élni, de meg kell harcolni érte, kinek ezzel, kinek azzal. Sok erőt mindenkinek.
Tanár Úr! Megértem személyes felháborodását. Mégis, objektív adatok alapján ön hogyan maradhatott volna ki ebből a procedúrából? Írt >50 könyvet. Akkor legyen a szint 50 könyvnél? Akkor aki csak 48-at írt még legyen benne? V. akinek már csak 3 éve van a nyugdíjig az kimaradhat? És akinek 3,5? Lehet, h. rosszak a plk., de remélem azért érthető a felvetésem. Láttam a tesztet – a feleségem is kitöltötte. Bugyuta v. nem – nem értek az ilyen alapú kiválasztáshoz. Nem dolgoztam a versenyszférában sem, de gyanítom ott már régóta hasonló tesztekkel mérnek dolgokat.
Hasonlóan a már előttem kommentelőkhöz én is arra biztatnám, h. töltse ki még azt a nyamvadt jogi tesztet is, aztán nézzük hogyan tovább.
Megjegyzem a kiválasztás teljes “szakmaiatlanságát” én sem tudom hová tenni. Miben fog segíteni az így kiválasztott szakértő (szakfelügyelő?)? Marketingben? Kommunikációban?
Kedves Noszál János!
Hát lehetne néhány:
a) szakvizsgája van?
b) x éve vezetőtanár?
c) megkapta az X, Y, Z, Q szakmai kitüntetést?
Ha igen, lehet pedagógus II, ha nem irány a minősítési rendszer. Annyi alkalommal van ilyen rendszer, miért pont itt nem működik?
Felesleges habositani , kedves Janos, a megoldas mar megjelent itt kommentben. Fokozatos bevezetes a palyakezdoknel, tobbiek maradnak a regi rendszerben, amig aktivak.
Fizika szakosként nem volt kötelező Tanár Úr matematikaóráit látogatnom, de ki ne tenné ezt meg, ha alkalom adódik erre? Mivel éppen azért az Gerőcs László, aki, egyáltalán nem találok abban semmi csodálatos dolgot, ha energiáit azokra fordítja, akik a matematikát általa ismerik és szeretik meg. Felnőtt emberként sem tudok olyan helyzetet elképzelni, ahol Gerőcs Lászlónak tanácsot adhatnék, vagy nem matematikai kérdésben vitába bocsátkozhatnék Vele. Számomra ő követendő példa, és ha ugyanazt gondolja az egész méltatlan és felelőtlen, inkompetens ötletelés és agresszív megvalósítás által okozott helyzetről mint én, akkor bizony igazolva érzem magam.
Köszönöm, hogy ismét példát mutatott, és nem a zsigeri elutasítást választotta, hanem együttműködő partnerként jutott arra a következtetésre, hogy mindennek van határa.
Tisztelt Tanár úr!
Szerintem minden szakmában vannak “megalázó” dolgok. Még egy orvos, ügyvéd, miniszterelnök is kénytelen olyan dolgokat csinálni, ami felesleges, kényelmetlen vagy akár lealacsonyító.
Gondolom a hosszú pályája alatt Önnek is volt ilyesmiben bőven része. Őszintén remélem ezen is túl tud lépni, mert nagy szükség van a jó oktatókra. Én két diplomával a hátam mögött egy kezemen meg tudom számolni azokat a pedagógusokat, akiket ebbe a kategóriába sorolnék. Azt is tartsa szem előtt, hogy a feltételek és az előírások mindenkire vonatkoznak, talán még Einstein is töltött ki buta kis felméréseket Princetonban…
További jó munkát!
Egy mamutfenyő mindaddig törpefenyő, míg egy másik mamutfenyővé minősített törpefenyő nem mondja rá, hogy mamutfenyő.
Kedves Sulya! Sosem az a megalázó, ha “megalázó” dolgot kell tenni, hanem az, hogy kik előtt kell az embernek megtennie. Lemerem fogadni, hogy Önnek sem lenne ínyére, ha előttem kellene “megvédenie” az életművét. :))
Amikor ezekről olvasok, mindig áldom az eget, hogy 18 évvel ezelőtt otthagytam az iskolát a “versenyszféráért”- Kosztolányit lecseréltem a Milkára. Ilyenkor tudom, hogy mennyire jó nem kiszolgáltatva lenni a hatalomnak. Ha tanár lennék, most attól félnék, hogy kivel kell jóba lenni ahhoz, hogy…..behányok. 20 év után ez az ország ugyanott tart, ahonnan elindult. ki akarja az életetét erre elpazarolni? a szerző is tudja, nagyívben tesz a mostani rezsim a “szakértelmére”. welcome to the past Mr.
???? Ez nagyon fájt. Kosztolányit “lecserélte”? Végig gondolta mit írt? Szerencs, hogy nem tanít!
Emlekszem a Repeta musorra, mindig pontosan, erthetoen magyarazta a matematika feladatokat. Szegyen amit a tanarokkal – igy vele is- muvelnek.
Valaki tudna írni néhány példa kérdést, hogy milyen jellegűekre kell gondolni? Köszönöm!
“Melyikkel ért jobban egyet? A: A dolgokat nyíltan meg kell mondani, különben érzelmekbe bonyolódom. Vagy B: “A példaképem egy maradandó ideál számomra, aki sokat jelent nekem, és az életem értelmét testesíti meg.”
Dzsízasz! Igaza volt annak, aki példát kért, ezt nem lehetett volna csak úgy kitalálni.
További gyöngyszem: “Melyikkel ért inkább egyet:A Fontos számomra, hányadán állok. (sic) vagy B: Fontos számomra, hogy valamiből mennyi hasznom származik, és hogy az mibe kerül.”
Tanárként végeztem, de és egy rövid ideig tanítottam is. Aztán rájöttem, hogy az elhivatottságom nem pótolja ki a fizetésemet. Így váltottam, bár azóta is figyelemmel kísérem az egész oktatásügyet. Most a legrosszabb. De remélem lesz jobb is. Nem magam miatt, hanem miattatok kedves tanár kollégák (remélem mondhatom ezt).
Azért a miniszter nevét legközelebb pontosan…
Pontosan: Dolores Umbridge.
T.Gerőcs úr!
Milyen érdekes, hogy ön pont most, a választások előtt írja szívhezszóló esszéjét! Véleteln volna? Nogy Ön talán jó tanár, azt nem áll módomban értékelni, mert nem ismerem Önt. Bár elég nehéz megértenem az Önről krtakat, miszerint “az ország egyik legismertebb, legjobb tanára”. Nem is tudtam, hogy van ilyen cím!
De a lényeg: az Ön nyilatkozata kifejezetten politikai célzatú. Ekkén mélyen elítélendő, legitimitása a témában mostantől nem létezik.
Kívánok Önnek őszintébb napokat. Őszintébbet, elsősorban saját magával szemben.
Hülye vagy? Egy matematikus nem politizál, ha nem kényszerítik.
Idióta
Kedves Nem mindegy? !
Ön nyilván mindent tud, sőt, mindent jobban tud, és jelenlegi vezetésünk elkötelezett híve. Így valószínüleg nincs tisztában a dolgokkal, mert egyoldalú a tájékozottsága. Ez a vélemény NEM politikai volt, hanem aktuális. Ugyanis azért születet MOST a cikk, mert MOST kellett kitölteni (a múlt héten) a kérdőíveket. Képzelje, nem előbb, nem később, MOST. Fel tudja fogni? Tartok tőle, hogy nem. Ön már HR-féle elképzelt modellben tanult – azaz semmit. Nem utánanéz a dolgoknak, elfogadja az egyik oldalt, kritika nélkül. Hát sajnálom, de ÖN megbukott. Rosszindulatú, szándékosan félrevezető hozzászólásának ugyanannyi köze volt a valósághoz, mint HR tesztjeinek – semmi.
Egyébként mint Gerőcs Tanár Úr cikkéből kiderül, a pedagógusoknak NEM az életpálya-modellel van gondjuk, hanem annak bevezetési módjával, ami türközi annak előkészületlenségét, megalázó voltát. Én is jelentkezhettem volna a teszt kitöltésére, mert van 4 diplomám, szakvizsgám, 27 letanított évem, de nem vagyok hajlandó ebben a rendszerben másokat minősíteni, főleg nem parancsra. A minősítést megtette a rendszer, és az olyan hozzászólók, akik elvtelenül védik a rosszat.
Tisztelt “Nem mindegy?”
A tesztet MOST (a napokban) kellett kitölteni, tehát logikus, hogy a gondolatait most jegyezte le Gerőcs tanár úr. Itt Ön politizál, akinek azonnal a választások jutnak eszébe. … Az ország egyik legismertebb, legjobb tanára nem egy hivatalos cím, kitüntetés, hanem annál sokkal értékesebb: a diákok és a szakma képviselőitől kiérdemelt értékelés.
T. Nem mindegy! Lehet, hogy önnek nem mindegy, de nekünk mindegy, lehet a kár a Hókumpakk párt is, de ez úgy sz….r, ahogy van. Ezt mindkét oldalról üzenik.
Nóóóóórmális? Én sem tudtam, hogy létezik legh…bb, most már tudom.
Tényleg NEM MINDEGY, de 70-es évek eleji kubikusok már akkor messze verték az Ön mai értelmi szintjét. Itt a politikát csak Ön hozta szóba, valószínű nem bírta megállni, hogy túl nagy az egyetértés. Pedig csak arról szól a cikk, hogy H.R. egy értelmetlen és célját tekintve alkalmatlan teszt-sorozatot adott ki a kezéből, ami a résztvevőkre nézve nem csak dehonisztáló, hanem sérti az egész eddigi tevékenységük megítélését is. Őszinténszólva ez a véleményem: egy középiskolát végzett, nem pedagógus
Ha nincsen értelem a fejedben, minek ütögeted a billentyűzetet? Mert ott fekszik előtted, és muszáj nyomkodni? Én tisztelem a kőműveseket, és a rakodómunkásokat is, de kényelmetlenül érzem magam, amikor az atomfizikáról értekeznek.
A tesztet múl héten kellett kitölteni. Lesz egy második kör. Most csütörtökön. Mikor kellett volna a felháborodásnak hangot adnia? Legyünk annyira felnőttek, hogy képesek legyünk a politikai és emberi felháborodást a valódi problémáktól megkülönböztetni. A minősítő eljárással kapcsolatos problémák a választások után is fenn fognak állni, ennyivel nem lehet megúszni. Alapvető SZAKMAI problémák vannak itt, engem ez az ami igazán felháborít, és az, hogy a SZAKMÁT MEG SEM KÉRDEZIK: mennek a fejük után egyenesen a falnak. Nem ért hozzá, nem ért hozzá, mégis nyomja a hülyeségeit. Ez az alapvető problémám. Nem érdekel, hogy ki csinálja, amíg JÓL csinálja.
Ráadásul Gerőcs tanár úr szakmai hozzáértéséhez nem fér kétség, a minősítő eljárás önmagát tenné hiteltelenné, ha egy ilyen tanár nem kerülne egyből minimum a mesterpedagógusi körbe.
Talán azért, mert most kellett kitöltenie.
Kedves tanár úr! Nem lévén pedagógus, nem tudom megítélni általánosságban a kérdést. Az valóban furcsa, hogy egy évvel a nyugdíj előtt mit lehet bizonyítani, akár pro akár kontra? Az más kérdés, hogy , ha valaki húsz egynéhány éve tanár, az éppen megírhat ilyen tesztet/bemutathat portfóliót. Arra kiváncsi lennék, hogy mik voltak ezek a megalázó, vagy hülye kérdések. Ti. szakmailag, vagy emberileg voltak rosszak? Ha esetleg egy párat idézne, hogy valamelyest képben legyek a hivatal packázásait illetően, hálás lennék. Üdvözlettel
Hölgy ? EEEEEEZ ?…..
Kedves László! Én a Németh László Gimnáziumba jártam, éppen akkor amikor előbb Hoffmann Rózsa, később pedig Lami Pál voltak az igazgatók. Volt egy egy iskolaévig tartó matek szakkörünk, amelyet Te tartottál – és ami a legszebb matekos élményeim közé tartozik. Az egyik példád jutott az eszembe, ami problémaként felmerült az egyik ilyen szakkörön: “Micimackó a Föld egy pontjából elindul és sétál egy kilométert északra, egy kilométert keletre, egyet pedig délre és ugyanabba a pontba jutott vissza, ahonnan elindult. A Föld mely pontján vagy pontjain állhatott?”
(Kérlek ne haragudj, ha helytelenül idézném…)
Mélységesen átérzem a csalódottságodat, mert feleslegesen nehezítik meg a pályájuk derekán vagy végén járó tanárok életét – mindezt azért, mert a jelentős költséggel és fáradozással felállított tankerületi rendszer képtelen hozzáférni azokhoz az adatokhoz, amelyeket most a portfolió formájában bekér az összes nagyobb gyakorlattal rendelkező tanártól. Most három évnyi sétálás után az oktatás felügyeletével megbízott Micimackók ugyanott álldogálnak, ahonnan indultak.
Ennek szerintem két oka van: az első, hogy Hoffmann Rózsa valójában sohasem volt tanár. Az ő örömei, kétségei, gondolatai nem a diákjai és az osztályai körül forogtak, hanem önkormányzati, munkaközösségi és minisztériumi meghallgatások, bizottsági ülések és jogszabálytervezetek körül. Ezért tudott jó környezetet teremteni tanároknak munkához egy gimnáziumban, de az oktatás valódi célját, a diák és tanár közötti érzékeny viszonyt valójában nem nagyon látta.
A másik viszont politikai jellegű: az oktatásügy egész egyszerűen nem áll jól a Fidesznél, mint téma. A tanárok már nem képviselnek többszázezres szavazói réteget, a befolyásuk is csökkenőben volt az elmúlt két évtizedben, ezért a velük való ilyen szintű kibabrálás nem okoz azonnali társadalmi robbanást, ami a választások elvesztéséhez vezetne.
Ez szerény javaslat, egy nálad kevesebbet látott embertől, de ha nyugdíj után érzed a lelkesedést és az erőt, akkor maradj meg a pályán. Csodálatos eredményeket és örömöket lehet szerezni akár néhány diákkal való foglalkozáson keresztül is, egy mellékszál is lehet nagyon fontos egy diák életében. Az én gondolkodásomra is nagy hatással volt az a rövid idő, amíg tudtunk együtt dolgozni, még ha erre csak évekkel később is jöttem rá.
Üdvözlettel: Váczy Z
Kedves Tanár úr! Hasonló cipőben, de időben kicsit Ön előtt járok. Ne tölrtsön fel semmit. Amint nem lesz KIR száma, nem felel meg a követelményeknek és nem fogják foglalkoztatni. Nyugdíjasként meg s közszférában többé sehol. Tegyen jó a diákjaival, foglalkozzon csak velük. Arr azért kiváncsi lennék, mikor és hol tett államtitkári meg miniszteri vizsgát és töltött fel portfóliót, aki ezt az egész örültséget levezényli?
Kedves Tanár Úr! Sajnos, teljesen igaza van… és ez annyira szomorú.
Az én életem alakulásának egyik legfontosabb tényezője volt az, hogy Öntől tanulhattam matematikát a Trefortban, soha nem fogom elfelejteni az óráit. Köszönök mindent és remélem, hogy még sok tanítványa ismerheti meg Öntől a matematika szépségeit!
Sok szeretettel, Rátz Tamara
Tisztelt Tanár Úr! Megértem a felháborodását, viszont hiszek abban, hogy egy tanárt nem ez a teszt fog igazán minősíteni, különösen nem Önt! Sokan nőttünk fel az egyetemhez az Ön könyveit rongyosra lapozgatva, és tény ami tény: a Gerőcs név fogalom a matematika világában egy kicsit is jártasabb embereknek. Köszönettel és üdvözlettel: Oláh Nikoletta – közgazdász
Nagy tisztelettel üdvözlöm és gratulálok a munkájához. Sajnos ez a tendencia minden szakmában jelen van. Az persze, hogy politikusaink a “tudományos fokozataikat” milyen módon szerzik, mivel érdemlik ki a posztjukat, jobb ha nem taglaljuk. Egy valami nem lesz nekik soha meg. Soha nem fogja őket a tudásuk vagy emberségük miatt tisztelni az osztálya, a kollégák, azok sora akiket a tudományos pályán elindított. Sovány vigasz, de gondoljon arra, “nem az a lényeg, mit mond, hanem hogy ki mondja”. Tisztelettel. És mégis, mégis tenni kell…. Wunderlich Péter, könyvtervező
Hagyjuk mar ezt a mit nem irtam meg mit irtam. Nagyon jol emlekszunk arra, hogy kik irhattak konyveket. Az a tanar aki nem tudja megcsinalni az adja vissza a diplomajat !
Fogalmad sincs arról, mennyire fantasztikusan jó tanárról van szó (általánostól a közgázig volt 10 matektanárom, van összehasonlítási alapom). Bár mindenki Gerőcs tanár úrtól tanulhatott volna, matematikai nagyhatalom lennénk…)
Te mekkora egy ignoráns barom vagy! Menjél vissza őrködni, mindjárt jön az ellenőrzés!
Ne aggódj, kisujjunkból kirázzuk 😛 Ellentétben veled, akinek egy ÉRTELMES és VALÓBAN jó minősítésen kell átessen, aminek van rangja, esetleg motivál is, a tanári “életpálya modell” egy halott, értelmetlen, demotiváló és teljesen bürokratikus, papírgyűjtős rendszer.
Egy normális minősítő rendszerben a objektív szempontok szerepe eleve elég nagy. Nálunk a minősítő rendszerben az újonnan belépők eleve a jelenlegi szakmai tudásuknak megfelelő szintű besorolást kapják. Igen, van egy elbeszélgetés, de alapvetően a szakmai hozzáértés a meghatározó és a szempontrendszer olyan egyértelmű egy szakmabelinek, hogy az alapján gyorsan belövik a résztvevők az jelen állapotot.
A tanároknál nincs semmiféle automatizmus, mindenki visszaküldtek a tanulópadba. A 3 éves frissdiplomás pályakezdő és 30 éves pályafutással rendelkező szakmai vezető is ugyanabba a kategóriába került. A fizetésük nyilván nem ugyanaz, de a minősítő eljárás nem elsősorban a pénzről szól, legalábbis nálam nem.
A rendszert bevezetés előtt ki kellett volna építeni, tesztelni és 5-6 év múlva bevezetni úgy, hogy 10 év múlva jutottunk volna egy viszonylag stabilan működő minősítési rendszerhez, ami a szakmai előmenetelt és felügyeletet is biztosítja. Igen, ez bizony nem 4 év alatt végrehajtható program, hanem kormányokon és generációkon átívelő terv. De az a hajó már elment. Először tüzet kell majd oltanunk, aztán a romokon jöhet az építkezés. Jó móka lesz, de akik megcsinálják, azoknak érteniük kell hozzá. Ez a jelen vezetésről és végrehajtókról nem elmondható.
Sorstársaimhoz hasonlóan 34 éve gyakorló pedagógus vagyok, 5 diplomával, a szakmám csúcsán tanítom a leendő tanárokat, hogyan kell jól, szakmailag korrekt módon tanítani immáron 22 éve. Szomorú, hogy ez a rendszer a meglévő diplomák és szakvizsgák alapján, az életutat is beleértve a PORTÁS I. kategóriát juttatja mindazon szakvezető tanárok részére, akik a köz- és felsőoktatás határmezsgyéjén teszik a dolgukat becsülettel. Az is lehangoló dolog, hogy felnőtt egy olyan szülő generáció, amely a pedagógusokat lenézi, saját kölkét ha kell, ha nem oroszlánként védi a gonosz tanárral szemben ahelyett, hogy egységfrontot alkotva a pedagógussal tenné a dolgát szülőként. Minden szakmában van ‘selejt’, ezt a képzés elején kellene megszűrni. Manapság alkalmassági vizsga nélkül jelentkezhetsz tanítónak, tanárnak, így fordulhat például az elő, hogy a jövő generáció mozgásfejlődősét 12 éves korig meghatározó tanító néni maga esetleg állandó felmentett volt testnevelésből…olyannak kell megtanítanom az utolsó évben a hogyant, aki maga ezt soha nem csinálta…jó vicc ugye? De képzeljék ez nem vicc! Visszatérve a minősítési eljárásra, azért nem fogom megírni a portfoliót, mert megalázónak tartom és nem kívánom magamat több évnyi plusz stressznek kitenni. Erre biztatom kollegáimat is…mivel más nincs a kezünkben, mint a passzív ellenállás.
A passzív ellenállás nem út. Nem értem, az ország kb. FELE már a passzív ellenállók közé tartozik. Minél többet vizsgálom a jelenlegi politikai és társadalmi berendezkedésünket, annál inkább meggyőződésemmé válik, hogy ha nincs aki megoldja a problémákat, akkor NEKED kell tenni valamit.
És lehet, hogy elég lenne az, hogy elkezded TE keresni a megoldásokat? Azért nem tudnak jó minősítő rendszert elkészíteni, mert NEM ÉRTENEK HOZZÁ. Ha ők nem, majd mi csinálunk egy jót. Nem nagy ügy, a versenyszférában láttam már ilyet. Az alapja a józan paraszti ész és egyszerű megfontolások
Egyszerűen NEM HISZEM EL, hogy 120 000 ember között nincs meg az a tudás és tapasztalat, hogy képesek legyünk egy normális minősítési rendszert és folyamatot kitalálni.
Tehát tessék összeszedni az eddigi tapasztalatainkat és csináljunk egy rendes minősítő rendszert, és toljuk át a hozzá nem értés falán
Tegnap már volt egy tétova próbálkozásom, de ismét kérdezném: Esetleg valaki tudna írni valamit arról, hogy milyen kérdésekről van szó?
kedves macmelon. A tétova próbálkozásodra jöttek válaszok. Esetleg meg lehetne nézni. mondjuk ctrl+f és beírni, hogy macmelon
Na kedveskedem még egy párral. “Melyikkel ért inkább egyet? Drága ízlésem van, amivel elnyerem mások csodálatát. Mások együttérzésére játszva enyhítem a konfliktusokat. Képes vagyok közömbösen viselkedni, ha ez az érdekem. Elragadó vagyok” (Komolyan ez volt odaírva! És ez így ment 144 kérdésen át.)
A minősítés ötletét támogatom. De mint oly sok dolog, amit ez a kormányt csinált, az ötlet megvalósítását a totális hozzá nem értés hatja át.
Olyan emberek próbálnak minősítő eljárást kitalálni, akiknek fogalmuk sincs, hogy a gyakorlatban ezt hogyan kellene jól megvalósítani. Részemről a következő rendszer lenne elfogadható:
– a minősítés motiválja a résztvevőt. Ezt a gyakorlati életben felmerülő szempontokkal lehet megvalósítani.
– a minősítés alapja a mindennapi munka, a gyakorlat, azaz nem kell a napi munka elvégzésén felül még extra anyagokat előállítani – maximum egy rövid önértékelő kérdőívet kelljen kitölteni.
– a minősítésben az évekkel kapott automatikus fizetésemelést úgy ahogy van, kidobnám. Nem motivál, nem látom értelmét.
– a minősítési osztályokat kibővíteném, sokkal differenciáltabbá tenném. Az éves értékelésnél így értelmes célokat tudnak a felek kitűzni, és az előző éves célok teljesülését ellenőrizhetnénk.
– mondtam már, hogy éves értékelés lenne a cél?
Azt hiszem ennyi lenne. Az egész alfája és omegája egy “egyszerű” minősítési rendszer. kb. 10 szempont, minden szempontban több szint (mint a NT-ben a kompetenciaszintek). A ligától (gyakorló, ped I, ped II, stb.) függenének a szempontok (pl. gyakorló pedagógustól nem várjuk el a kollégák mentorálását, aki Ped I-ben van, attól már alapvető követelmény). Ebben a szempontok részletességétől függően lehetne több szintet meghatározni. Aki végiglépkedte a szinteket, azok utána a következő “ligába” kerülhetnének.
Ez nem kis munka lenne, de pl. engem messze jobban motiválna, mint a mostani portfóliós rendszer. Részemről a portfólióm a pedagógiai munkám során felgyülemlett anyagok átadásából fog állni. Ha nem fogadják el, emelem kalapomat
“Olyan emberek próbálnak minősítő eljárást kitalálni, akiknek fogalmuk sincs, hogy a gyakorlatban ezt hogyan kellene jól megvalósítani. ”
Ez ennél az adminisztrációnál nem kivétel, hanem általános szabály.
Én mindenkit megértek, mindenki sajnálok, mindenkivel szolidáris vagyok stb, de most halál komolyan, a pedagógus társadalom, ha nem is az általános sztrájkig (ameddig már bőven eljutottak volna Európában Romániától Németországon át Dániáig mindenhol hasonló mordori viszonyok előállásakor, szóval, hogy maguk még addig sem jutnak el, hogy legalább ezt a minősíthetetlen “minősítő kérdőívet” bojkottálják??? Hát mégis mire számítanak maguk???
Hát annyira boldog vagyok, hogy semmi kapcsolatom nincs a közoktatás jelenlegi rendszeréhez. Még jó, hogy nem akarjuk azt bizonyíttatni egy egyetemi végzettségű matektanárral, hogy össze tud adni két egyjegyű számot fejben…
Köszönjük az eddigi munkáját, és bátorítjuk egy aktív nyugdíjas életre is. Munkájával gondolkodásra bátorította a diákságot annak idején (engem is, hisz 1996-ban érettségiztem), s erre ma nagyobb szükség van, mint valaha…
Tisztelt Gerőcs László Tanár Úr!15 éve nyugdíjas matematika tanár vagyok.Egyetemi felvételire előkészítő tankönyveit gyakran használtam. Sikerrel. Köszönöm.
H. R. elképesztő ostobasága volt, h. a többdiplomás, legjobban képzett pedagógusokat a többiekhez képest elenyésző mértékű fizetésemelésben részesítette 2013. szept.-ben. Ha többet szeretnének kapni 2015. jan.-tól, most rákényszerülnek eme megalázó procedúrában való részvételre.Ha nem teszik, kockáztatják, hogy egy év múlva nem lesz annyi fizetésük sem, mint jelenleg, pedig összességében most is kevesebbet keresnek, mint 2013. szept. előtt. A még hosszabb ideig aktívaknak így, sajnos, sok veszítenivalójuk van. A bojkottálást eredményesen csakis tömegesen, együttesen tudnák megtenni, de a félelem és a jobb fizetés reménye nagyobb úr! Tisztelem Gerőcs kolléga bátorságát, az azonban tény, hogy nyugdíj előtt állva már nagyobb kockázat nélkül tehette meg, amit felvállalt. Nagyon fontos dolgot tett ugyanakkor: a pályán maradók érdekében és helyettük is tiltakozott.
Egy néhány hónapja nyugállományba vonult iskolaigazgató, aki tavaly szóban és írásban is kifejtette kritikáját a KLIK-kel és H. R.-rel meg B. Z.-vel kapcsolatban. Pintér A.-nak azonban hiába írtam meg közvetlenül súlyos észrevételemet, kritikámat, érdemi választ nem kaptam, jó megoldást végképp nem. Aktív igazgatóként semmilyen formában nem szólalhattam meg a nyilvánosság előtt, mert a KLIK elnöke, a munkáltatóm rendeletben tiltotta azt meg. Ez a rendelet a mai napig érvényben van, de én meg már nem tartozom Mné P. Aranka hatálya alá.—Hál istennek. Hát ilyen szép új ez a világ, ahol a fortélyos félelem tettenérhetően igazgat.
Tényleg ipari/állam-/egyéb titok, hogy milyen kérdésekről van szó?
Valaki elárulja?
Kedves macmelon, Önnek már legalább kétszer válaszoltak, kár, hogy nem veszi a fáradságot, hogy elolvassa azokat. Valóban ajánlanám a Ctrl+f -et, vagy itt van egy kis segítség: Pepita szerint:
2014-03-04 – 21:27
Pepita szerint:
2014-03-03 – 21:12
Köszönöm. Cselesen (bár logikusan) rendezi a válaszokat az oldal, mindig az alján néztem, hogy van-e frissebb válasz, azonban a kérdéshez pakolta azokat, így nem találtam meg. (Ettől függetlenül nem tudom, hogy a CTRL-F hogyan segített volna ebben a konkrét esetben , gondolom csak valami rutin arrogancia, azt nem tudom őszintén megköszönni.
Egyébként a lényegről: ezek a kérdések felháborítóak/”hipergázak”. És egyébként ennek ráadásul nem sok köze van ahhoz, hogy valaki 30 vagy 40 éve nagyon jó tanár, avagy most kezdi a pályát. Nagyjából nem is részleteztem volna, hogy milyen érzés stb. csak kirakom ezt a két kérdést, néhány hasonló továbbit, és az minden indoklásnál ékesebben beszél.
Megértem felháborodásukat, de tessenek kijönni az elefántcsont tornyaikból. Önöket az állam fizeti, az a munkáltatójuk. Most azt kérte Önöktől, hogy töltsenek ki egy-két kérdőívet. Ezt sokan megalázónak tartják, x diplomával a hátuk mögött. Nekik üzenném, hogy a módszer az un. versenyszférában bevett és megszokott dolog. Én egy multinál dolgozom, ahol évente értékelnek, ahol hasonló kérdőíveket kell kitöltenem.
Lányom tanár, kutató. Ő azt tartja furcsának, hogy eddig is rendszeresen le kellett írniuk mindenféle pályázatokhoz, egyebekhez a “portfóliójukat”. Publikációs jegyzéket, témavezetéseket, tanulmányutakat, nemzetközi együttműködéseket, stb. Mindenkinek. Még a nagydoktor profoknak is, ha pályáznak valahova. Amikor külföldön volt, ugyanezt tapasztalta.
Senkinek semmi baja nem volt vele. A PhD-t végzett lányom sem érti, miért fújják fel ennyire. Lehet azért, mert a dolgot magát nézi, nem akar belemagyarázni semmit.
Ha ilyen tényszerű adatokat kellene beadni, leírni, nem lenne nagy gond. Nézz utána, hogy miről szól!
Ha jól láttam a mintakérdéseket, ez itt nem a portfólió.
Azért nincs igazad, mert mindez a versenyszférában is felháborító. Az, hogy elfogadtuk ott, az elég gáz, én speciel okádok attól is. Az más kérdés, hogy ki vagy szolgáltatva az adott vállalatnak, ha kell a pénz, amit a munkáért fizetnek. Itt viszont a vállalat az állam, amely a mi tulajdonunkban van, és így üzemelhet etikusan.
Azt tartom mélyen felháborító dolognak, hogy ezt a kipróbálatlan rendszert rögtön 130-140.000 pedagógussal próbáltatják ki. Abban igaza van az előttem szólóknak, hogy a passzív ellenállás nem jó, csináljunk jobbat és nyomjuk át! Volt a javaslat. Én is úgy gondolom, hogy van a gyakorló tanárokban annyi ötlet és szürke állomány, amennyivel egy ennél bizonyosan jobb minősítési eljárást lehetne készíteni. Felháborítónak tartom azt is, hogy ezt az egészet nemcsak a rendszerbe újonnan kerülőknek kell elszenvedniük…
Semmi gond nincs azzal, hogy minősíteni akarnak, azzal van gond, ahogyan teszik ezt. Az utóbbi két évben, de 2013 szeptemberétől különösen azt érzem, hogy Demoklész kardját lengetik a fejem felett. Nem érzem, hogy valaki is kiállna mellettem, a gyakorló pedagógus mellett. Azt gondolom, hogy már a takarítónő szintjére vagyok leszorítva, de még legyek bájos, kedves és aranyos a diákokkal hivatástudattól duzzadó óráimon. Őszinte leszek…nem vagyok. Nem tudom mások hogyan vannak ezzel, szeretném még érzékelni, hogy a közvetlen főnököm kiáll mellettem vagy hogy a társadalmi megítélés változik a pedagógusok kapcsán, mert a következő generációt bizony ezek a megkeseredett és hivatástudatukat vesztett tanárok fogják tanítani…