„Június volt s ujjongtunk, nincs tovább,
Most gyertek szabad mellű örömök
S pusztuljatok bilincses iskolák.”
Sok iskolában búcsúztatták a tanévet Ady Endre versének ezen soraival. A tanítás véget ért, megkezdődött a vakáció; elérkezett a fáradalmak kipihenésének ideje, felkészülés az újabb, az eddig megszokottól eltérő megpróbáltatásokra. Az általános iskolájuktól búcsúzó, szakmát választó nyolcadikosok még nem tudják, nem is tudhatják, mi vár rájuk a “bilincses iskolák” béklyóinak lehullása után a szakképzésben. A köznevelési törvény előírja „a gyermekek, fiatalok harmonikus lelki, testi és értelmi fejlődését, készségeik, képességeik, ismereteik, jártasságaik, érzelmi és akarati tulajdonságaik, műveltségük életkori sajátosságaiknak megfelelő, tudatos fejlesztését.” Szeptembertől viszont emberi erőforrások lesznek a vállalkozói-kamarai érdekérvényesítés eszközrendszerében. A közoktatás emberi értékeket a középpontba állító szemléletét felváltja a munka világának teljesítmény- és pénzközpontú szemlélete. Az elsajátításra váró tananyag mennyiségében, minőségében, a kompetenciafejlesztés módszertanában egyre szélesebb, egyre mélyülő szakadék tátong a közoktatás és a szakképzés között. A szakadék fölötti átkelésben a fiatalok teljesen magukra vannak hagyva. Mindenki saját belátása, vérmérséklete szerint, az általa ismert eszközökkel próbálja áthidalni a mélységet. Csoda, hogy a szakképző intézményekben óriási mértékű a lemorzsolódás?
Az utóbbi években többször átalakították a középfokú szakképzés tartalmát, vizsgarendjét, vizsgakövetelményeit anélkül, hogy a képzésben, vizsgáztatásban tapasztalatokkal rendelkező szakembereket megkérdezték volna. A tanuló központú oktatást duális képzés váltja fel. Ez annyit jelent, hogy a tanulót a számára kijelölt gyakorlati helyén “betanítják” azon speciális munkafolyamatok elvégzésére, amelyet az adott munkahely igényel. A tanulmányi idő alatt csupán ezen tevékenységek begyakorlására van lehetőség ahelyett, hogy választott szakmájának minél több területét, minél alaposabban megismerhetné. Ezzel párhuzamosan ellehetetlenülnek az elmúlt évtizedekben kiépült oktatói bázisok, veszendőbe megy az a rengeteg munka, amelyet a szakképző intézetek a minőségi szakember-utánpótlás érdekében végeztek.
A kapkodva hozott döntések, átgondolatlan reformok hatásait megelégelve a vendéglátó szakképzésben dolgozók egy csoportja úgy döntött, hogy megpróbál valamit tenni a kialakult áldatlan állapotok ellen. Július 1-én megtartotta alakuló ülését a Vendéglátó Szakmai Oktatók Egyesülete (VSZOE). „Hívatlanul létezünk”, immár a szakképzésben is.
Az Egyesület céljai között szerepel az értékek és érdekek közötti felborult arányosság helyreállítása, az ellensúlyi pozíció kialakítása a vállalkozói-kamarai érdekérvényesülés kizárólagossága mellett. Szeretnénk elérni, hogy részt vehessünk a szakképzés fejlesztési feladataiban: a tananyag, a kerettanterv, a szakmai és vizsgakövetelmények fejlesztésében. A bevezetésre kerülő, betanító jellegű képzést kiegészítve javasolnánk a többszintű képzési struktúra kialakítását, amely magában foglalná a szakmunkásképzést, felsőfokú szakmunkásképzést, mesterképzést, az irányítók képzését, valamint a specializációs képzést. Mindezek mellett az Egyesület célja a Magyarországon tevékenykedő vendéglátó szakoktatók és szaktanárok érdekvédelme, szakmai munkájuk, önképzésük segítése is.
Tudjuk, egyre szigorúbb feltételeknek kell megfelelnünk, ha egyesületet akarunk alapítani. Kívülről nem várhatunk segítséget, de nem maradhatunk tovább tétlenek. Reméljük, tevékenységünk eredményeként összeadódhat az a tudás és erő, amely az oktatásban vagy az oktatásért tevékenykedő és az jövőért felelősséget vállaló kollégákban jelen van.
Pataki Erika
