470 napja várok egy korrekt levelet. Nem jött. Ezért most és így:

Búcsúzom… (J.A. parafrázis)

Hatvankét éves lettem én.
Nem meglepetés, csak egy tény,
habár
ma már

Ped 1-ként mi mást tehetnék?
Csupán oktatni szeretnék
még egy
kicsit.

Tovább már úgysem léphetek,
Bár összegeznem még lehet
nektek, s
nekik.

Íme hát a portfólióm.
Csak neveket kell sorolnom.
Figyel-
jetek!

Regi, Éva, Zita, Anna,
Guszti, Tomi, Luca, Réka,
Fanni, s
Rami.

Miri, Marci, Juló, Bia,
Peti, Johi, Andris, Elza,
Fruzsi, s
Tony.

Peták, Benőc, Máté, Flóra,
Zsuka, Vera, Endre, Róza,
Gazsi, s
Bözsi.

Folytathatnám napestig én,
De minek, hisz nem feledém
senki
nevét.

Mert akkor is tanár vagyok,
Ki biztosan nyomot hagyott
minden-
kiben.

Budai Éva

A Pedagógus Kar köztestület lesz, a megjelölt pedagógusok pedig automatikusan válnak tagokká. A köztestület a közhatalom közvetítése meghatározott személyösszesség felé, a saját önigazgatása révén. A tagsága által végzett tevékenységhez kapcsolódó közfeladatot lát el, közfeladataihoz közhatalmi jogkörrel ruházható fel.

A nem állami szférában dolgozó pedagógusok, akik nem lesznek az NPK tagjai, ily módon nem tartoznak ehhez a pedagógusi hivatásrendhez, netán egy másik hivatásrend tagjai lesznek, akik tanárként is valamilyen más magyar állampolgárokat készítenek a jövő számára.

Magyarországon léteznek olyan szakmai kamarák, melyek tagjai tevékenységi körük révén hatósági feladatokat is ellátnak. Egy pedagógus közalkalmazottra, aki iskolában dolgozik, ez nem igaz. A közalkalmazott tanár iskolai alkalmazotti szerepében, ellentétben például az Oktatási Hivatallal, nem rendelkezik semmiféle hatósági jogkörrel. Így ha például szakmai okból egy érettségi javítási útmutatóval kapcsolatban korrekciót szeretne, nem dönthet saját kompetenciája alapján, hanem a hatósághoz kell fordulnia engedélyért. Amennyiben egyéb, szakmájából eredő hivatali tevékenységet végez, például érettségin vizsgaelnök, érettségifeladat-készítő stb., minden esetben külön szerződésben rögzített kötelezettségeket is vállal – például titoktartás, megvesztegethetetlenség -, ami mind szükséges és jogos. Continue reading →

Kötés a másik lábra. Hadd csússzon lassan ez is.

Tudhattam, valami jó is vár ma rám. Nem csak az emlékezés.
Nem abból, hogy itt szél kuszálta a térdig érő zöld vetést, amely lábon állt, jelezve, errefelé tisztelik az életet. A növényekét is. Mert a növény sorsa, hogy étellé, takarmánnyá, s nem az, hogy tárcsák alatt zöldtrágyává legyen.
Még talán abból sem, hogy gyönyörű ez a kisváros, s hogy az odavezető vasútvonal mentén egy állomás nevének táblája hirdeti: Szabó Magda sem csak a képzelet erejével teremtett.
Nem. Abból lehetett tudni, hogy észrevették. Felvették a Programba, s utána nem tekintették természetesnek, hogy 10 centire hajol könyv és füzet fölé még szemüvegben is. Elküldték a bizottsághoz, legyen szakértői vélemény és vele jogalap a kedvezményekhez, amelyekre nyilvánvalóan szüksége van vagy lesz.
Az első padban ül, középen. Maga választotta a helyét. Tudja, nem elbújni kell – megküzdeni. Kistermetű, még a kamaszkori növekedési lökés előtt. Arcbőre, mosolya kisfiúé.
Osztályfőnökével az igazgatói irodában ülünk le. Kapkodni nem kell. Most ez a dolgunk. Nem letudni szeretnénk, elvégezni.
– A programból kapott laptopot – meséli mosolyogva. – Az interaktív tábla képét azon követi, a kollégiumban azzal tanul.
A második iskola az évben, ahol a maguk emberségéből találtak megoldást. Nem a Megoldást. Egyet. Jót. Terjeszthetőt. Continue reading →

– Hű, de elkanyarítottad a végét!

– Te nem tudod? – kérdezi, s csodálkozva néz rám, a takarás miatt most a csatadúlta szemével, melyben legyőzték a sárkányt.

Hogyne tudnám, kuncogok befelé, de tőled szeretném hallani.

– Mit kéne tudnom? – kérdezek vissza.

– Hát, hogy ami messze van, az kisebbnek látszik.

Elsős. A perspektíváról magyaráz egy busz kapcsán. Utál színezni. Szeme megtanulta megérteni a látványt, de máshová látja a világot, mint ahol van. A rajz határai és a színezés nem találkoznak. Continue reading →

Az alma ára. Az étel ára. A gyerek ára. A gyermeknevelés költségei.

Még hogy nem idevaló. Dehogynem.

Az alma tényleg drága. Nem mindegyik, nem egyformán. Legdrágább az az alma, amelyik helyett narancsot se vettek. Kivit se. Banánt se. Körtét se. Nagyon sokba kerül, amit nem ismer meg gyerekkorában, nem kóstolt meg, nem evett meg, s felnőttkorában, ha kerül rá pénz, se fogja szeretni, mert a gyomor konzervatív. Ha kerül.

A „mit eszünk gyermekkorunkban” kérdés azonban az ízlésen túl is meghatározó egy életre. Hát még a „mit nem eszünk”. Fájóan sokaknak. Continue reading →

Mi dolgom vele? Részt vettem benne hallgatóként. Túléltem, diplomát is kaptam. Képzőként sosem dolgoztam. Akkor mi közöm hozzá?

Bár a mostani folyamatot nem ismerem, az eredményét szerte az országban látom. Gyakori az eszköztelenség.

Mindannyian számos problémába ütközünk pedagógiai munkánk során. Némelyiket akár hosszan görgetjük is magunk előtt, amíg megoldást nem találunk. Így, hogy nem jelentkeztem minősíteni mások munkáját, bevallhatom, nem mindig találtam megoldást. Talán amit megtaláltam, az se mindig volt jó. Főleg nem a legjobb. S a legjobb is gyakran milyen messze esik a tökéletestől. Még szülőként is. Vagy főleg úgy?

Akkor most mi a bajom? Continue reading →

Eldőlt. A hiba tényleg bennem van. Az én készülékemben. A tanulással került bele. Mindenkinek tanították, néhányunkba egyszerűen belevésődött. Annyira, hogy nem kell az egészet látnod, elég egy darabkáját, s összeáll a kép. Amely aztán horzsol, éget vagy beléd ég. A kezét láttam csak, ahogy ülve kapaszkodott. Méretre majdnem felnőtt férfié. Csupasz, mint gyermeké. Hurkás, mint csecsemőé. Feláll, így kamaszkorúnak tűnik. Arcbőre sima, még előjele sincs az esedékes hormonális változásoknak. Szemüvege mögött kétfelé néző szemmel betájolja a kapaszkodót, érte nyúl. Nehézkesen lép. Fél oldalát kissé húzza, mint az agyvérzés maradványtüneteivel küzdő öregek. Continue reading →

Miért van az, hogy egy magát pedagógusnak valló államtitkár hetek óta sértegetheti büntetlenül a pedagógusokat és még senki nem vágta elé a glaszékesztyűjét,

miért van az, hogy egy magát kereszténynek valló volt élmarxistának a politikai vitáról csak a párbaj jut eszébe,

miért van az, hogy egy magát miniszternek valló lelkész szeretetről csak a szeretetteljes szegregációra asszociál,

miért van az, hogy mi munkavállalók nem állunk oda azok mellé, akik jól-rosszul, de megpróbálnak kiállni értünk, és ezért köztünk legyen szólva le….(nem úriemberezik)… őket,

miért van az, hogy mi állampolgárok, amikor egy magát miniszterelnöknek valló fiók-forradalmárnak 48-ról csak a rezsiharc jut eszébe, kikapcsoljuk a TV-t,

miért van az, hogy amikor egy magát a Nemzeti Bank elnökének valló mágus bennfentes információkkal bűvészkedik, akkor mi még mindig pitiáner korruptak helyett szégyenkezünk,

és miért van az, hogy mi is Újmagyarul kezdünk gondolkodni akkor, amikor úgy csinálunk, mintha úriasszonyokkal és úriemberekkel lenne dolgunk, csak azért, mert ezek a fent említett ….ok annak vallják magukat?

Miért van az, hogy amikor a szart fölteszik a polcra, ott mindjárt lekvárnak képzeli magát és mi ezt gondolkodás nélkül kenyérre kenjük, és megesszük?

Szántó Judit

 

                                                                                          “Ős patkány terjeszt kórt miköztünk,
                                                                                            a meg nem gondolt gondolat …”
                                                                                           (J. A.)

Március van, egy jó héttel vagyunk az ünnep után. Ez is olyan lett, mint mostanában minden ünnepünk. Szégyen. Continue reading →

Miért nem tanulnak a szakiskolások? Miért nem tanulnak már a leendő szakiskolások sem?

Magyarországon jellemzően nem azokból lesznek szőnyegszövők, akiket elbűvölt a skandináv, navajo, keleti vagy torontáli szőnyegek szépsége; falusi vendéglátók sem azokból, akiket visszavár a szülők panziója.

A bűvöletből iparművész, terméktervező vagy könnyűipari mérnöki diploma születik, a panziósék turizmus-vendéglátás szakra küldik gyermeküket, legfeljebb azon lesz kisebb nézeteltérés, hogy inkább albérletet fizessenek az ingyenes ausztriai képzés mellé vagy tandíjat itthon. Continue reading →